Mezőgazdasági csomag / Publikációk, tanulmányok, ágazat specifikus szakmai anyagok

Kevés olyan terméke van a magyar mezőgazdaságnak, amelyet igazán hungarikumnak lehet mondani. A makói hagyma, a tokaji bor, stb. mellett a méz (elsősorban talán az akácméz), illetve a különleges méhészeti termékek is ebbe a kategóriába sorolhatók. Így hát a magyar méhészeti termékek tekintélyét, minőségét fokozottan óvni kell.

Ugyanakkor a méhészeti tevékenység a mezőgazdasági termelés azon ágazatai közé tartozik, amely jellegénél fogva a nagy mértékben ki van szolgáltatva a környezeti behatásoknak. A méhészetek nincsenek négy kerítéssel körbehatárolva, de ha mégis, a méhek a gyűjtést nem a bekerített területen végzik, hanem olyan területeken, amelyről a méhésznek sokszor nincsenek megfelelő információi. Amennyiben a hordás elsődlegesen erdőkről (pl.: akác idején), vad területekről történik, annak valószínűsége, hogy élelmiszerbiztonsági szempontból veszélyes anyag, mikroorganizmus bekerül a méhészeti termékbe igen csekély. Azonban a hordások jelentős része mezőgazdasági kultúrákról (repce, napraforgó, facélia, stb.) történik, amelyeket vegyszeresen kezelnek, trágyáznak. Ebben az esetben a nem megfelelő technológia, a hiányos információk könnyen a méhészeti termék és az egyéb termékek szennyeződéséhez vezethetnek.

A méhészetek a legtöbb esetben háztáji, azaz nem nagyüzemi, vagyis nem szabályozott keretek között működnek. A legtöbb méhész amolyan hobbi-gazdálkodó, aki a napi munkája mellett jövedelem kiegészítésként végzi a méhészkedést. Ezek az emberek a legtöbb esetben nem rendelkeznek megfelelő információkkal a tevékenységük élelmiszerbiztonsági kihatásairól. Sok esetben a kezdetleges körülmények, az elmaradott technológiai színvonal, a nem megfelelő termelőhelyi és személyi higiénia válik veszélyforrássá.

Ebből következik, hogy ha a méhészeti terméket, és az egyéb méhészeti termékeket, mint élelmiszereket vizsgáljuk, élelmiszerbiztonsági szempontból fokozottan veszélyeztetett termékek, ugyanakkor a tevékenység szabályozása, a méhészeti termékek azonosíthatósága is összetettebb és sok esetben nehezebb, mint az egyéb mezőgazdasági ágazatokban.

Ma, amikor ez az útmutató készül, a méhészeti tevékenység, a mézpiac válságot él át. Az Uniós csatlakozás után a kedvezőtlenebb, enyhébb minőségi követelmények lehetőséget adnak a sokkal rosszabb minőséget termelő országok méhészeti termékeinek, hogy az Unió piacaira kerüljenek, kiszorítsák a magas minőséget képviselő, ezáltal drágább Magyar mézet. A Magyar méhészet válságából egyetlen kiút létezik. Az, ha az igen magas minőséget képviselő, tradicionálisan magyar terméknek tudható akácmézet nem hordóban, javítómézként, hanem Magyarországon kiszerelve, mint magyar terméket tuja az ágazat értékesíteni. Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, a magas minőségre vonatkozó állításokat bizonyítani is tudni, a termelést és annak körülményeit szigorúan szabályozni kell, függetlenül attól, hogy az érintett méhészet mekkora, hogy infrastrukturális felkészültsége milyen. Ugyanakkor a méhészek döntő többsége nem rendelkezik minőségirányítással, a bizonyíthatóságot alátámasztó nyilvántartásokkal, és a termékek nyomon követhetőségét biztosító, működő rendszerekkel, pedig ezek évek óta rendelkezésre állnak.

A követelmények tehát adottak, azokat a piac határozza meg, vagyis az útmutató minden méhésznek szól, aki termékét értékesíteni kívánja. Célt tűz ki, de természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az itt megfogalmazott követelményekből mi az, amit teljesíteni tud, illetve mennyi az, amit a tevékenysége megkövetel. A higiéniai elvárások mindenkivel szemben azonosak függetlenül attól, hogy a tevékenysége a pergetésnél, vagy az üvegbe töltésnél, esetleg a saját boltban történő értékesítésnél végződik-e. Az útmutató tehát, egységes keretet és követelmény rendszert kíván biztosítani az állandó, magas minőségű méz előállítása érdekében.